A második hétnek már nyugodtabban vágtunk neki, tudtuk, hogy az első 24 óra lesz nehéz, amíg vizes a gipsz. Ilyenkor mindig alápolcoljuk a lábát és nem adunk rá nadrágot, maximum egy pléddel takarjuk be. Ahhoz hozzá kell szoknunk, hogy ilyenkor a gyerek tokától bokáig gipszes, de néha én is, sőt a biztonsági öv, az autósülés, a babakocsi. Ezzel jár, de mindenből kijön mosással. 

Kezd megbarátkozni a cicamosdással is, de azt hiszem, nagy lesz az öröm, amikor újra lubickolhatunk. Gipszelés után megkaptuk az első rota oltást és a gyerekorvosunk feltette a filozófiai kérdést, hogy hova fogja adni majd az oltásokat? No, utána kérdeztem a szülői csoportban és Szabó doktornál is, hogy mi ilyenkor a javaslat. Hát az lesz, hogy elmaradnak az oltások addig. Így az oltás helyét nem lehet borogatni, és ha ne adj' ég begyullad akkor nem is vesszük észre. És a lázas állapot sem szerencsés. Úgyhogy amíg gipsz van, nincs szuri. (Mindennek van előnye, utálom az oltásokat...brrrrr)

A második hétre már megvolt az a pár kisgatyó, ami felmegy a gipszre, így ha szégyenkeznék is a gyerek lába miatt (amit soha nem fogok), akkor sem látszik, csak akkor ha valaki megkopogtatja. Bár Zsigmond szerint inkább faláb kellene Titinek :D

A második gipsz dekorálása családi projekt volt, az összes tesó rajzolt rá.

Mióta megkezdődött a kezelés, keddtől keddig élünk. És gyorsan megy az idő! Szóval már túl is vagyunk két héten, jöhetett az újabb gipszcsere. 

Fél órával előbb értünk oda, így két páciens között bemehettünk levételre, és nyertünk egy kis szabadlábas időt. 

A gipsz gyorsan felkerült, Titi egyre jobban viseli, de a végére mindig elfárad. Jelen állas szerint ezen kívül még három gipszelés vár ránk. Abszolút megfelelünk az elvártaknak �