Az elmúlt egy hétben sokan kérdezték tőlem, hogy viseli Titi a gipszet. Szerencsére mindig azt válaszolhattam, hogy jól. Az életünk nem sokban változott. A gyerekem szuperhős, minden képzeletet felülmúl a helyzethez való alkalmazkodása. Addig volt nyűgős, amíg száradt a gipsz. Ez 24 óra. Utána már nem nehéz, nem hideg, mindent csinál ugyanúgy. Mondjuk amikor szoptatásnál rugdos, az elég komoly, de ennyi baj legyen! Szóval az élet a megszokott mederben folyik, nem sír többet, nem zaklatott és éjszaka is tartjuk az egy ébredést. Egyedül ami hiányzik neki, az a fürdés. Honnan tudom? Onnan, hogy keze-lába jár amikor hallja, hogy folyik a nagyok fürdővize. És bömböl, amikor ő csak a mosdókesztyűs kényeztetést kapja. Szeretett a kádban lubickolni, hát ez most egy időre szünetel sajnos.
Alapvetően azt gondolom, hogy mi szülők nehezebben viseljük a gyermekeinkkel járó megpróbáltatásokat mint ők. A gyerekek sokkal gyorsabban alkalmazkodnak az új helyzethez, nem lamentálnak éjszakákat, hogy miként fognak élni a megváltozott életkörülmények között. No de mi, szülők! Két éjszakát nem aludtam a gipszelés előtt, végig agyaltam, mi lesz, hogy lesz, és én hogy fogom bírni végignézni, ahogy gipszelik. A gipszelésen aztán persze minden rendben megy, a gyerek egy tünemény, mindenki olvadozik tőle, nekem meg potyognak a könnyeim a meghatottságtól és a fáradtságtól. Aztán hazajövünk és én tovább aggódok...két napig nem tudtam egyedül pelenkázni, mindig kellett még két kéz, aki fogja a lábat, hogy ne legyen kakis a gipsz, és háromszor tépőzáraztam át a pelenkát (pedig a harmadik gyereknél már fél kézzel kötött fogásban megy a pelusozás), hogy biztosan jó legyen, biztosan zárjon. Persze első éjszaka alápolcolom a lábát még hasonfekvésben is, félóránként megnézem, hogy van-e még keringés a lábában és nem merek aludni, mert ha felsír, akkor rögtön ugrani kell, hogy a többiek ne ébredjenek és ő is mihamarabb megnyugodjon. Ehhez képest a gyerek egy ébredéssel átalussza az éjszakát, van keringés a lábában, és egyáltalán nem érdekli, ha a polcolás kimegy a lába alól, akkor is tud aludni. Mondom, mi szülők mindent túlagyalunk.
