A gipszcserék, a gipszes lábakkal való élet már teljesen természetes az életünkben. Az elmúlt két gipszcsere is zökkenőmentesen, mosolyogva ment le. A negyedik alkalommal Titi olyan jó gyerek volt, hogy még mesét is nézhetett száradás közben  a doktorbácsi telefonján. 

A lába elérte az ötödik hétre a kívánt korrekciót, így június 16-án az utolsó egy hetes gipszet kaptuk meg. Június 22-én COVID-teszt vár ránk és még egy találkozó a doktorbácsival, a műtét tervezett időpontja június 24. 

Azt kell mondjam a Jó Isten a tenyerén hordoz Bennünket. Titi fantasztikus természete és állóképessége csodálatos, nincs nagy meleg, így nem szenved a gipszben. 

Sajnos a múlt héten először szembesültem a külvilág megrökönyödésével a gipsz kapcsán. Hála a veszélyhelyzetnek nem sok emberrel találkoztunk és ha boltba vagy más nyilvános helyre mentünk is, a hűvös idő miatt nadrágot húztam a gipszre és gyakran még takaró is került rá. Most viszont néhány 25 fok feletti napnak köszönhetően lekerült a takaró és a nadrág, szabaddá vált a gipsz. Így  aztán jöttek a meresztgető tekintetek, de az igazán mellbevágó élmény az volt, amikor valaki szó szerint bámulta a gyereket és bedobta a kérdést:" Eltörted a gyereked mindkét lábát? " Pillanatnyi döbbenet után szedtem össze magam és felvilágosítottam az illetőt a helyzetről és további kellemes napot kívántam neki. Zsigmond döbbenten állt mellettem, így a felocsúdásom után még neki is el kellett magyaráznom, hogy amiről eddig úgy gondolta, hogy természetes, az nekünk továbbra is az.

A fenti eset után sokat gondolkoztam. Egyrészt el kell fogadnom azt, hogy az emberek, még ha tudják is mi a dongaláb, a kezelésével (gipsz) nem biztos, hogy tisztában vannak. Így hát mi másra gondolhatnánk a cömbtövig gipszelt gyerek láttán, ha nem a törésre. Másrészt nekem ez nem szégyen. Büszkén vállalom, hogy Titi ezzel a csomaggal érkezett. Így hát a következő napokban megelőzvén a döbbent tekintetetek a pénztárnál való sorban állásban, rögtön elmondtam, hogy jól van a gyermek és dongalábbal született. Mintha azt mondtam volna: vettem két kiló fehér kenyeret...ez számunkra természetes, és a társadalom számára is az kell, hogy legyen. Ha gyerek kérdezi, miért van  a gipsz, azt válaszolom: varázscsizmája van. Ha leveszik a varázscsizmát, mindenkinél gyorsabban fog futni. Így aztán át is ugrunk többnyire a problémán. 

Szóval szuperhős Titi továbbra is jól van. Június 14-én megtartottuk a keresztelőt, ahol végig vidáman és érdeklődve figyelte az eseményeket, az utána lévő bulin pedig fürdőzött a rá irányuló sok-sok szeretetben és törődésben.