A harmadik hétre a gipsz az életünk részévé vált. Már természetes, hogy van és hogy vannak dolgokat amiket másként kell csinálni. Kezdünk izmosodni a vizes gipsz súlya alatt és már elkönyveltük, hogy heti egy éjszaka hosszúra nyúlik. Persze ez nem feltétlenül a gipsztől van, gyanúsan a fogzás áll a dolgok hátterében. 

Azt kell mondjam, Titi is erősödik a gipsztől. Háton fekve gyönyörűen megemeli a lábait. Persze azt élvezi a legjobban, amikor kopog vele a pelenkázón. 

Sokan kérdezik, mennyire visel ez meg bennünket, szülőket. Hát azt kell mondjam, nem nagyon. Persze, rémes látni, ahogy a gyerekem gipszbe tekerik, aki hol nevet, hol meg ordít mint a fába szorult féreg. De ez heti 20 perc az életemből, ennyi még pont belefér...amit nehezebben viselek, hogy az a 15 perc, amikor Titi szabadlábon rúgdos és élvezi a gipszmentes pillanatokat, csak az enyém...Ádám nagyon hiányzik ezekből a pillanatokból...ezért is készül annyi fotó és videó, hogy így legalább ő és a család így osztozhat az örömteli percekben.