A várandósság alatti konzultáción megtudtuk Szabó doktortól, hogy az ajánlás szerint pár naposan el kell kezdeni a kezelést, ő azonban vár három hetet. Azt mondta, szokjon össze baba és mama. No mi elég hamar összeszoktunk, beutalóval a zsebünkben, felkészülve a menetrendre vártuk az első időpontot...aztán a koronavírus és a veszélyhelyzet kihirdetése úgy hozta, hogy nem kezdjük meg a kezelést. Eltoltuk az első időpontot április elsejére...bíztam, imádkoztam, reméltem. A kommunikációs platformok tele voltak azzal, hogy maradandó károsodást okozó betegségeket kezelni kell..most az egyszer reméltem, hogy mi is ebbe a kategóriába tartozunk...hát sajnos nem. A Heim Pál Gyermekkórház nem fogadott ekkor már betegeket, csak ha akut életveszélyben voltak. Szerencsére mi nem voltunk abban, így hát maradt a remény, hogy #maradjotthon akció nem tart sokáig.
Közben folyamatosan egyeztettem Henivel, aki végül felvetette, kezdjük el a Dévény-tornát, ha a doktor engedi. Zöld utat kaptunk, így 5 hetesen Heni megkezdte a kezelést. Azért szeretek Henivel dolgozni, mert azon túl, hogy remek szakember, szuper háromgyerekes anyuka és a babákon való segítés neki a hivatása. Kevés olyan emberrel találkozom, aki így áll a munkájához. Szóval Heni - aki Zsigmondot 5 hónapon át gyurmázta heti rendszerességgel - kezelésbe vette Tituszt. Titi pedig hősiesen tűrte, csak a fájdalmas pontoknál sírt. A második kezelés után érezhetően könnyebb volt helyzetbe hozni a lábat, a harmadik és negyedik alkalommal pedig már egyértelműen látszott a javulás! Dévény Anna nevét minden este imába foglalom, módszerének köszönhetően mindhárom gyerekem mozgásfejlődése jó pályán van. Persze itthon is tornáztattuk, átmozgattuk a lábakat, karokat és négy napig fent volt a tape, amit Heni rakott fel.
A 2 hónapos oltáson lelkiismeretes gyerekorvosunk ígéretet tett, próbál lépni az ügyünkben. Legalább szakorvos lássa a gyereket, mert ki tudja meddig tart még a veszélyhelyzet. Így hát másfél héttel később, május elején elmentünk az Ortopéd Klinikára. Azon túl, hogy a kötelező csípőszűrés megvolt más nem történt, nem engedtem. Hittem és bíztam, hogy hamar helyreáll az élet rendje és mehetünk Szabó doktorhoz. Két napot kellett várni, aztán jött a megváltást hozó e-mail: május 12-én indulunk!
Ez az utolsó kép, ami Heninél készült, egyelőre ezzel az állapottal búcsúztunk a Dévény tornától :)
Szülőségem leggyötrelmesebb hetein vagyunk túl. A bizonytalanság és a tehetetlenség rengeteg energiánkat felemésztette. Emlékszem, egyik éjszaka amikor Titi semmiképp sem akarta az alvást választani, én már végképp ki voltam merülve próbáltam a gondolataimat pozitív irányba terelni. Arra gondoltam, hogy itt van ez a csöpp kis élet a kezemben, ölelhetem, puszilhatom...milyen sok anya vágyhat ebben a vészterhes időszakban erre és nem teheti meg...nem ölelheti a gyerekét, nem adhat neki puszit...mennyien érezhetik ugyanazt a tétlenséget mint mi...itt, ekkor, ezen a ponton megfogalmazódott bennem a gondolat: a veszélyhelyzet pozitív hozadéka, hogy több gipszmentes nap jutott nekünk, hogy Titi rajongott a lubickolásért (a többiek ennyi idősen mind ordítottak), hogy valóban össze tudunk szokni és hogy Heni aranykezei megkönnyítik majd a későbbi kezelést.
